Konnektivista szelek röpítik hajónkat…

Kérdezhetitek, hogy mit keresek én ezen a hajón, hogy kerültem oda és egyáltalán milyen tervem van ezzel az utazással? Kalandozni, nézelődni, ismerkedni mentem, vagy van valamilyen egyéb célom is?

Egy évvel ezelőtt történt, hogy véletlenül rátaláltam egy konferenciára, melynek épp aznap volt a jelentkezési határideje (ezt én véletlennek szoktam nevezni, de talán igaza van a páromnak, hogy „nincsenek véletlenek” ). Annyira megtetszettek az előadások témái, hogy azonnal el is küldtem a jelentkezésemet.

Az itt hallottak alapjaiban változtatták meg a tanításról, tanulásról, tartalommegosztásról addig kialakult elképzelésemet. Az egyik előadásban szó volt gazelláról, oroszlánról, digitális nemzedékről, tanuláselméletekről, konnektivizmusról, hálózatokról, skálafüggetlenségről, web 2.0 –ról, z-generációról. Ekkor találkoztam először a prezi.com prezentáció készítő programmal is, aminek a segítségével egy összefüggő hálózatba szervezve lehet az előadás témáját bemutatni, szakítva a ppt-k korábbi lineáris struktúrájával. Az előadót Kulcsár Zsoltnak hívták.

Azóta rendszeresen olvasgatok a témában, próbálgatom a web2-es eszközöket, és igyekszem mindezeket kamatoztatni az élet minden területén.

A konnektivizmust sokan, sokféleképpen definiálták már, de ha nekem kellene a lényegét érzékletesen megragadni, akkor azt mondanám, hogy a konnektivizmus nem más, mint amikor a falak ledőlnek, a kapuk kinyílnak, és a kezek kinyúlnak.

Amellett, hogy tapasztalom az internetre épülő tudásmegosztás, együttműködés félelmetes erejét, és az ebben rejlő lehetőségek nagyszerűségét, már most látható sok buktató is, ami miatt körültekintően kell ezekhez az eszközökhöz nyúlnunk. Az elkövetkező hetekben az ezekkel kapcsolatban felmerülő gondolataimat igyekszem megfogalmazni, bemutatva, hogy az én olvasatomban, hogyan működik a konnektivista tanulás.